A viharfelhők lángra gyúlnak
Elégnek, s felrobbannak.
Ég veled drága vihar,
Légy üdvözölve nap.

Rád nézek és megfagyok,
Szívem már régen volt,
Ilyen erős érzelmek
Tárolója, nem szeretlek.

Viharfelhők, gyertek vissza
Hozzátok magatokkal
Azt a személyt, ki elhagyott
Azon a dermesztő hajnalon.

Már nevére sem emlékszem
Elmém miért ily üres?
Nélküle minden szétporlad,
Eltűnik a heves szélfúvásban.

Viharfelhők, merre vagytok?
Ti is, magamra miért hagytok?
Hozzátok vissza, gyertek vele
Kérlek , tegyétek meg nekem.

Tudom, hogy csak akkor jő
Mikor megszólal a csengő.
Mikor vészt kiált a végtelen,
Segítségért sikoltana velem.

 Viharfelhők, mikor láthatom?
Elvesztem a jelent, s gondolkodom.
Ő miért csak akkor bukkan fel
Mikor viharfelhők borítják az eget?

Érzéseim hamarosan megfojtanak.
Hurokként szorulnak nyakamra.
Akasztásom ma délben lesz,
Eljössz rá, oh, idegen?

Viharfelhők, a nap legyőzött,
Fényével mindent elsöpört.
Szerelmem eltűnt a távolban,
Szívem hamarosan felrobban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés